Az analóg filmes fotózás menete egy kicsit komplexebb, mint a digitálisé. Ez sok embert visszatart az elkezdésétöl. Eleinte számomra is egészen misztikus és bonyolult volt, amíg el nem kezdtem csinálni.
1. A film kiválasztása, helyes befüzése, visszatekerése
A filmes fotózás a megfelelö film kiválasztásával kezdödk, ez az egyik legfontosabb mozzanat, mivel minden film adott fényérzékenységgel (nappali film, nagyobb érzékenyégü film) és jellemzökkel bír (fekete-fehér, színes, hideg-meleg, daylight-tungsten = természetes - mesterséges fényre való), és ez befüzés után nem változtatható.
A befüzés külön müvészet, de megvannak a technikái, hogy sikerüljön, és ne járj úgy mint én, aki végigfotózta Mallorcát és a végén derült ki, hogy rosszul füzte be a tekercset amit nem továbbított végig a gép (nyugi, 1-2x mindenki így jár).
A klasszikus mechanikus analóg filmes gépekben nincs automatika, minden kép készítése elött fényt mérünk, hogy az passzoljon a film érzékenyéségéhez, ezért a fotózás folyamata lassabb, körülményesebb, nem lehet csak nyomni a gombot. A tekercs ellövése után visszatekerjük, és így adjuk le a labornak hívásra (vagy magunk csináljuk).
2. Hívás, Labor, negatívok
A labornak instrukciókkal adjuk le az ellött tekercset hívásra. A köznyelvben a film "elöhívása" alatt azt szokták érteni, amikor az ember kézbe kapja végül a kis nyomtatott papírképeket (pozitívok). A valóságban viszont a hívás eredményeként negatívokat kapunk, de kérhetjük a labortól több pénzért ezek nyomtatását (pozitív képek) és digitalizálását (szkennelését) is.
3a. digitalizálás, Szkennelés
A hívott negatívok emberi szem számára még nehezen értelmezhetöek, bár az avatott szem már itt is látja, hogy jól sikerültek-e. A "normál" képeket pozitívoknak hívjuk, ahhoz hogy a negatívokból pozitívok legyenek, elöbb digitalizálni, szkennelni kell öket. Ez végezhetö erre dedikált síkágyas szkennerrel, vagy pedig kézi szkenneléssel (makro objektív, állvány, digitális gép, átvilágító panel) - én így csinálom, mivel ez nagyobb kontrollt ad.
Szkennelés eredményeként sem kapunk még messze kész képeket. A nagy felbontású szkennelt negatív képeket aztán egy célszoftver segítségével (én Negativ Lab Pro-t használok) átfordítjuk pozitívokká. És még itt sincs vége: az átfordított negatívokat ez után tudjuk finomhangolni, szerkeszteni, neadjisten még retusálni is (igen, analóg képeket is retusálunk). Hogy mi szükség van erre, arról itt olvashatsz.
3b. nagyítás, printek
Amire a köznyelv "elöhivásként" hivatkozik, azt valójában nagyításnak mondják: ez az a lépés, amikor a labor kézi vagy gépi úton a negatívból rendes print képeket nagyít, általában fotópapírra. Lehetöség van mindenféle méretü printek nagyítására is. Ezt a lépést analóg filmes fotózásban (sajnos) sokszor kihagyjuk, mivel a filmes képek sokszor digitális használatra készülnek (instagram, facebook), a printek pedig drágák. Inkább úgy szokott müködni, hogy egy-egy tekercset beszkennelünk, és a legjobbakból kérünk printet. De a labortól hívás mellé kérhetünk kis méretü nagyítást is a teljes sorozatra (pl 9x12-es képeket), illetve szkennelni is tudják nekünk. A filmet laborba leadásnál ezeket szokták kérdezni: mit kérsz, csak hívást, vagy szkennelést, esetleg printeket is?
4. Archiválás
A negatívokat aztán lefüzöben szépen archiválni tudjuk évek szerint, hellyel megjelölve. Ez fontos lépés, hogy utólag is tudjuk, mi van a negatívokon, vagy hogy utólag is meg tudjunk találni egy képet, ha nagyítást szeretnénk kérni róla.