Talán az egyik legelsö ellentmondásos téma, amivel bárki találkozik aki analóg filmes fotózásra adja a fejét, a lejárt filmek kérdése.
A digitális fotózásban nincsenek igazán kérdések, a fotósok legfeljebb arról folytatnak végtelen hitvitákat, melyik nagy brand a jobb, a Nikonosok szidják a Canonosokat, a Canonosok a Nikonosokat, együtt a Sonysokat, a Fujisok hipsterek, a Leicások meg mindenki mást. Egy analóg filmes kép viszont annyi helyen mehet félre, hogy szenvedélyes viták szólnak egy-egy folyamat mozzanatának helyességéröl.
Az egyik legnagyobb téma: használj-e lejárt filmet vagy sem?
Mi a film lejárat? Mit befolyásol? Hogyan tesztelhetjük?
Minden filmnek van egy hivatalos lejárata, mint a palackozott víznek vagy a konzerveknek is. Kidobjuk-e ezeket viszont a lejárat után azonnal? Mennyi idö után dobnál ki egy bontatlan ásványvizet?
A film lejárat után tárolástól függöen veszít a minöségéböl, fényérzékenységéböl. Ezért szokás hideg, sötét helyen tartani a frisseket is, pl hütöben. A lejárt film dilemmája föleg az, hogy legtöbbször nem lehet tudni, milyen körülmények között tartották. Amikor egy 10-20-30+ éve lejárt pakk elökerül hagyatékból, nem lehet tudni, hogy mennyit pihent egy penészedö pincében, vagy egy Lada felforró csomagtartójában, vagy egy vitrinben a napon. Szerencsésebb eset, ha nagyobb mennyiség, legalább 2 tekercs áll a rendelkezésre. Ilyenkor szokás bracketing tesztet csinálni: az elsö filmre tesztképeket készíteni különbözö expozíciókon, hogy kiderüljön, mennyit romlott az állapota, mit bír. Ezután a második tekercset már pontosabb ISO értéken tudjuk befüzni és hívni. Hogyan lehet szép a lejárt film?
Hogyan romolhat el a lejárt film?
Ezerféleképpen :D A legjellemzöbb, hogy csak a fényérzékenyéségéböl veszít, ezért az eredeti ISO értéken befüzve csúnya, sötét, alulexponált képet fog adni, illetve már tárolás során magukat is be tudják exponálni, így úgynevezett alapfátyol keletkezhet rajtuk.
A romlás másik jele a hue shift-ek, színeltolódások: az eredeti színhüség elmászik, a szinek furcsán mások lesznek. Nyilván ha egy témának fontos lenne a színhüség, akkor ez nem kívánatos hatás - viszont az egyik legjobb, legizgalmasabb dolog, ami miatt lejárt filmeket mégis jó löni, erröl lentebb bövebben.
A nemkívánatos hatások egzotikusabb esete az emulziógomba. Ez képes úgy elrontani a filmet, hogy nagyjából teljesen értelmetlen eredményt ad, még ha a fényérzékenysége nem is romlott el.
Végül, a legrosszabb ami talán történhet, ha pl a filmen az évtizedes rossz tárolás miatti hö vagy fény hatására egyszerüen nem lesz semmi. Nekem ilyen filmmel még nem volt dolgom.
Hogyan lehet szép a lejárt film? Miben más, mint egy friss film?
Ugyan amiatt, mint ami miatt rossz: a fátyolos feketék, a színeltolódások, de akár még az emulziógomba is lehet izgalmas, "müvészi". Ami az egyik embernek hulladék és hajtépés, mert nem úgy sikerült a kép, ahogy pontosan szerette volna, a másik embernek az kincs, müvészet. Az analóg film szubjektív, és jóval véletlenszerübb, mint a digitális. Lehet eröltetni a kiszámíthatóságot, kontrollált körülmények között fotózni, de az igazság az, hogy sosem lesz két egyforma tekercs, még friss filmnél sem.
Aki viszont képes élvezetet lelni a véletlenszerüségben, ebben a kiszámíthatatlanságban, a meglepetés erejében, annak a lejárt film a legizgalmasabb móka lehet - nekem az. A fentiek közül számomra a legfontosabbak a színek: filmen, föleg lejárt filmeken olyan random színeket tudok kapni, amiket digitálisan soha, bárhogy próbálom Photoshoppal lerontani a digitális képet.
Akkor most használj lejárt filmet vagy ne...?
Az igazság az, hogy sosem lehet pontosan tudni, mit kapunk eredményül egy lejárt tekercsen. Lehet teljesen értelmetlen, és lehet csodaszép egyedi is.
Profi fotósok egy része azt fogja mondani, csak az ostobák és kezdök játszanak orosz rulettet lejárt filmmel. Én ezzel nem értek egyet. Csak egy dologban van igazuk: szörnyü érzés egy néha hetek óta gondosan végigfotózott tekercset úgy visszakapni, hogy az eredmény használhatatlan. Az analóg film fotózása közben az ember érzelmileg sokkal jobban kötödik az eredményhez, mivel vár rá, készül rá. Ezért azt mondják, csak olyat szabad lejárt filmre löni, ami "nem olyan fontos", nem munka, nem profi anyag. De hogyan lehet bármi "nem olyan fontos" analóg filmen? Nekem ez sokáig nem fért a fejembe kezdetben.
A jobb kérdés inkább: MIKOR használj lejárt filmet, és mikor NE?
Lejárt filmes receptek az én tapasztalataim alapján
Lejárt filmes receptek az én tapasztalataim alapján
Talán a legjobb tanács a lejárt filmeknél nem az, hogy használj-e, hanem az hogy mikor és mikor ne füzz be egy lejárt tekerscet. Hacsak nincs nagyobb készleted ugyanabból a lejárt típusból amiröl tudod, hogy hasonlóan tárolták, és be tudtad tesztelni és tudod kb mire számíthatsz, a legjobb recept az, hogy vannak témák és helyzetek, amikre nem jó a lejárt film.
Ha utazom egy helyre ahol még sosem jártam, ha fontos munkát fotózok, ha lényeg a kiszámíthatóbb végeredmény, nem használok ismeretlen lejárt filmet.
Szintén nem a legjobb ötlet kontrasztos témát fotózni lejárt filmre. Tüzö nap / éles árnyék, ez olyan dinamikaátfogást igényel, ami max friss filmre fog müködni, a lejárt filmnél nem. Ez egy egyszerü hüvelykujj-szabály: borús, szórt fényü napon jöhet a lejárt film, erös direkt napsütéses napon nem.
De mik azok a helyzetek, amikor használok lejárt filmet? Ha a szitu megenged örömfotózást, mert pl egy olyan hely, ahova már sokat utaztál és már löttél róla ezer jól sikerült, átlagos, unalmasabb képet (nekem ilyen a Balaton), az tökéletes lejárt filmhez.
Szintén, ha a cél kifejezetten müvészet, müvészkedés. Ha valakiröl már löttél jó portrét, nem fizetös meló ahol mindenképp kell hogy legyen jó eredmény is, és/vagy az illetö benne van a randomness izgalmában, hogy nem tudjátok mi sülhet ki, 10% katasztrófa, 90% valami akár egészen különleges és csodaszép - akkor jöhet a lejárt film! Portrék, müvészi akt, diffúz fényes és különbözö színü setupok tökéletes lejárt filmre!
Tízéves szabály? Push-pull? Diapozitív lejárt filmek?
Közszájon forog ez a tízéves szabály, hogy a film lejáratának minden 10 éve után kellene egy fényértéket leszámítani és úgy löni el. Én ezt sosem alkalmaztam igazán, inkább nagyobb készleteknél van értelme bracketing teszt után. Minden lejárt filmet névértéken szoktam ellöni általában, csak felülexpozva legalább egy fényértékkel (árnyékra mérés).
Az igazi kihívás a diapozitív lejárt filmek ellövése, mivel a normál fekete-fehér vagy C41 hívású negatív filmeknél ugye általában nem tesszük tönkre a képet, ha +1-2 vagy akár 3 fényértékkel is felül löjük - utómunkában simán visszahúzható ekkora dinamika. Diapozitív filmet a hívás miatt viszont úgy kell ellöni, hogy pontosan a névértékén - de mi lehet vajon egy 10-20-30 éve lejárt diapozitív box speed-je, névértéke? Nekem itt is bejött az a szabály amit követek ismeretlen filmnél, hogy egyszerüen az eredeti ISO-n lövöm el max árnyékra mérve, és remélem a legjobbakat. Minden diapozitív filmem csodálatosan szép eredményeket adott így, szerencsém volt.
Szintén gyakran felmerül, hogy filmet pusholni kell hogy szép kontrasztos legyen, és ha már lejárt, akkor miért ne pusholjuk szét a p**ba, úgyis bármi kijöhet belöle. Én is csináltam. Ahogy egy barátom mondta anno: magadat lövöd lábon a push-al ilyenkor. Nyilván, a lejárat + push miatt olyan grainy lesz mint egy nyüzsgö hangyaboly, de jó ez a végeredmény szempontjából? Hát nem, söt: kontrasztosabb kép kisebb dinamikaátfogással jár, egyszerüen kevesebb információ lesz a fotón. Én ezért nem szoktam lejárt filmet pusholni, söt, egy másik recept szerint (ha magadnak szkenneled, fordítod, utómunkázod) inkább pull-1-el szoktam löni, így erösen flat képet kapok, de jóval több információval, és utólag azt csinálok vele amit csak akarok, visszahúzhatom a kontrasztot bele, és még az alapfátyol is jóval kevésbé lesz rajta prominens.
...és végül, Lejárt filmek, amiket próbáltam: